…egy „húsvéti tojásra”, egy easter eggre bukkant rá a honlapomon!

Arról szeretnék itt mesélni, miért hullámok kerültek a logómra, és mi köze lehet a víznek a fordításhoz. Mert azért elsőre ez egy kicsit furcsa lehet.

A 2020-as években a lefordított szövegek úgy járják be a világot, mint régen a hajókra bízott levelek, iratok és könyvek. Ma már „digitális tengereken” továbbítható minden üzenet, így a tengerek hátán a világot bejáró szövegek és az áradó gondolatokat közvetítő (digitális) szövegek az én fejemben több ponton is összekapcsolódnak.

Fordítás közben elmerülök a szövegekben. A szavak és a fordítandó gondolatok vesznek körül, igazi flow-élményt nyújt, amikor belevetem magam ebbe a közegbe.

Sokszor úgy érzem, a fordító munkája olyan, mint a víz, amely felveszi az edény alakját: az aktuális megbízás elvárásainak megfelelve mindig olyan formát ölt a munkám (a stílus, a terjedelem, a szóhasználat tekintetében), amilyet az ügyfél kér. Mondhatnám, hogy amilyen formájú edényt tesz elém az ügyfél, én azt töltöm meg a szöveggel, amelyet megalkotok.

Ursula K. Le Guin amerikai író szerint pedig a gondolatok, amelyekből szövegek születnek, halakként úsznak egy mély tengerben, amelyből szavakból font hálóval tudjuk őket kifogni és a csónakunkba húzni. Gyönyörű, nem?